"Ufótörténelem
A rejtélyes égi tárgyakkal kapcsolatban az uralkodók gyakran fordultak az intézményesítettjóshoz és jósdához. Sybilla is többször volt kénytelen megnyilatkozni égi jelek, szálló pajzsok ügyében. A legtöbb jós általában baljós jelként értelmezte az ufót. 
Kr. e. 340-ben Róma kemény harcot folytatott néhány itáliai területért, hiszen a birodalom még nem Iétezett, a városállam pedig a termékeny mezőgazdasági területek felé terjeszkedett. Campania meghódítása közben, a döntő csata előtt a római konzulok sátrába váratlatnul rendkívül nagy termetű idegen toppant be, és elmondta, hogyan fog lezajlani a csata, mire ügyeljenek. A közelben ez időben ufót láttak elrepülni... 
Nem csupán Rómában vagy a birodalom területén, hanem azon kívül is többször láttak repülő objektumot. Így Kr. e. 234-ben, 233-ban és 221-ben, az akkor "civilizáltnak" számító világban - tehát a Földközi-tenger vidékén, a Tigris és az Eufrátesz között, valamint Észak-Afrikában és Kínában - éjszakánként az igazi Hold mellett gyakran láttak az emberek két-három Ismeretlen holdat is. Az akkori zavaros szöveget helyesen értelmezve arra a belátásra juthatunk, hogy többfelé lebegett ufó az éjszakai égbolton ami mellesleg ma sem ritkaság. Ismertté vált olyan mai, sőt éppenséggel magyarországi beszámoló, amely szerint az ufók akár órákig lebegnek egy helyben, vagy nagyon jelentéktélen oldalirányú mozgást végezve, miközben ismeretlen eredetű fényt bocsátanak ki. 
Kr. e. 217-ben Praenesta közelében, világos nappal látta Róma népe a "repülő pajzsokat". Mint feljegyezték: "Egy hold alászállott vala." 
Az alászállás motívuma többször megismétlődött, több helyszínen. Továbbra is Rómában maradva, a város környékén Kr. e. 134-ben, 122-ben és 113-ban több helyszínen is láttak világító fényes testet alászállni, földközelben repülni, majd ismét felszállni. Ez tehát nem lehetett meteor vagy egyéb természeti jelenség. Amit még feljegyeztek: a jelenség mindig nagyon rövid ideig tartott. Kr. e. 91-ben a várostól északra tűzgolyó repült el, és majdnem ugyanakkor Spletumban alászállt, majd megnőtt és ismét kiemelkedett egy, a rómaihoz hasonló, tűzgolyó. Kelet felé repült, és a Földről nézve egyszer csak a Napot is eltakarta. És-mert kelet felé repült, emiatt sem lehetett űrből érkező kődarab, izzó meteor, az ugyanis a Föld forgása miatt mindig kelet felől érkezik. 
A korai és késői középkorban is megmegjelent efféle repülő test. 1557-ben Bécs felett húztak el ufók, és néhány nap különbséggel Nürnbergben is láttak ugyanolyat, állítják a krónikák. 1762 decemberében Devonshire megyében (Anglia) különös, azóta soha meg nem ismétlődő fényjelenséget láttak: késő este a vidéket nappali fény borította el. 1790. június 12-én Alenconban (Franciaország) le is szállt az ufó. Méghozzá szemtanúk előtt! Tehát, ha úgy vesszük, a mai ufóhívők által annyira vágyott látványos "kapcsolatfelvétel" már több mint kétszáz évvel ezelőtt megtörtént... 
A helyszínen nagy tömeg gyűlt össze, és a hatóság is képviseltette magát. Az ufó gömb alakú volt, és emberhez hasonló lény lépett ki belőle. A tömeg ellenséges viselkedését látva elhagyta a hajót, és menekülni próbált. Feltehetően nem önszántából szállt le, inkább azért, mert valami meghibásodott a szerkezetben. Ezért is hagyta ott a gépet, és próbált minél távolabb kerülni tőle. 
Nyilván tudta, hogy mi következik; vagy maga hozta működésbe az önmegsemmisítőt, vagy ilyen esetben az automatikusan bekapcsol. Az idegen lény a környékbeli réten vagy ligetben tűnt el, az ufó pedig felrobbant, nagy kárt okozva a környéken. Az ufó utasát soha nem találták meg. (Kalandosabb kedvű olvasóink most regény- vagy filmszerűen elképzelhetik, amint távolabb vándorol, földinek álcázza magát és családot alapít, hosszabb tartózkodásra rendezkedik be, leszármazottai - vagy ő maga? - netán máig itt élnek közöttünk...)
Nemere István